Az ajándékozási szerződés során az ajándékozó a saját ingatlanáról és/vagy vagyontárgyáról önként és térítés nélkül lemond az ajándékozott fél javára. Az ajándékozott számára az ajándék minden esetben illetékköteles. Az ajándékozási illetéket alapvetően három csoportra osztották szét, melyek az ajándékozott és az ajándékozó rokoni viszonyát vizsgálják.

Az első csoporba tartozik az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája (Az örökbe fogadott, a mostoha és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vérszerinti szülővel). Számukra a legkedvezőbbek az ajándékozási illeték kulcsai.

A második csoportba tartoznak az első csoportból kiszoruló unokák, nagyszülők és testvérek. A harmadik csoportba pedig azokat sorolták, akik sem az első sem a második csoportba nem fértek bele. Az ajándékozási illeték mértéke a csoporttól és a vagyontárgy minőségétől függően (lakóingatlan vagy nem lakás célú) 5 és 40 százalék között mozog.

Az ajándékozási illeték aktuális mértékeiről és sávrendszeréről az APEH “öröklési és ajándékozási illeték” információs kiadványában tájékozódhat. Az ajándékozás törvényi keretéről a Polgári Törvénykönyv XLVII. fejezete rendelkezik.

579. § (1) Ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles.
(2) Ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges.
580. § Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel, illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen a megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle többé el nem várható.
581. § (1) Az ajándékozó a megajándékozott tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fogyatékosságáért vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el; a felelősség a kárért akkor is terheli az ajándékozót, ha a megajándékozottat nem tájékoztatja az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról, amelyet a megajándékozott nem ismer.
(2) Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.
582. § (1) A még meglevő ajándékot az ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem veszélyezteti.
(2) Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.
(3) Az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
(4) Visszakövetelésnek nincs helye, amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta; megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza.
(5) A szokásos mértékű ajándék visszakövetelésének nincs helye.