Az üzleti- és a magánélet szerződéseinek szabályozása

A magánszféra és a gazdaság szerződései sokáig elkülönültek.
A középkorban a természetes személyek által, nem rendszeres haszonszerzési céllal kötött ügyletek a helyi jogok hatálya alatt álltak, így szabályzásuk széttagolt volt.
A kereskedőknek viszont azonos vagy hasonló szerződési joganyagra volt szükségük a biztonságos ügyletkötés érdekében. Az egymással kereskedelmi kapcsolatban állók joga egyre közelített egymáshoz. Kezdetben a szokásjog szerint folyt az kereskedelem, majd fokozatosan kialakult az üzleti élet jogügyleteinek kódexbe foglalása.
A szabályok rögzítése, a kereskedelmi törvénykönyvek kidolgozása megakasztotta a jogközelítés folyamatát. Az olyan korszerű, írásban rögzített szabályok, mint a francia Code de Commerce és a németHandelsgesetsbuch nagy hatással voltak a többi állam kereskedelmi jogának fejlődésére.
Idővel egyes államok vegyítették a magán és az üzleti élet szerződéseit, ez által megnehezítve az EU kereskedelmi joggal kapcsolatos jogharmonizációs törekvéseit.
Németországban a Polgári és a Kereskedelmi törvénykönyv külön került elfogadásra, de sok országban (pl. Magyarországon) a polgári törvénykönyvek összeolvasztották a gazdaság és a magánszféra szerződéseire vonatkozó normákat.