A lakásbérleti szerződés, mint azt a megnevezése is sugallja lakóingatlan bérbadására irányul. Két fél között jön létre, a bérbeadó és a bérbevevő között köttetik meg a lakásbérletre irányuló kötelezettségvállalás.  A szerződésben az ingatlan legtöbb alapvető adatát fel kell tüntetni, mint például az utca és házszámot, a lakóterületet és lehetőség szerint a helyrajzi számot is.

A lakásbérleti szerződés megkötésével párhuzamosan készítsünk eszközleltárt, amiben rögzítésre kerülhetnek a lakás bútorai és gépállománya. A szerződésen tüntessük fel a víz, villany és egyéb közüzemi óraállások kezdő pontját, hogy megelőzzük az elszámolási vitákat. A szerződésben kell kikötni a bérleti díj és a kaució mértékét is, utóbbi összeg rendeltetésszerű használat esetén visszajár a bérlőnek a távozáskor, amennyiben a felmondás a hűségidőn túl történik. Amennyiben a bérbeadó a hűségidőszak alatt felmondja a szerződést, úgy a kaució visszatérítése mellett a kaució összegének megfelelő bánatpénzt fizet a bérbevevőnek, amennyiben a szerződésben ezen esetről másként nem rendelkezünk.

A bérleti szerződésben kiköthetjük, hogy pontosan mekkora késedelmet engedélyezünk a bérbevevő fizetési kötelezettségeire, valamint hogy az egyes karbantartási feladatok kinek a pénztárcáját terheljék. Kiköthetjük, hogy a bérbevevő tartósan csak és kizárólag a saját rokonságát láthatja vendégül, illetve hogy a bérleményt további albérletbe nem adhatja.

A felmondási idő a hűségidő alatt és azt követően is kötelező érvényű. A lakásbérleti szerződés magánokiratnak minősül, ezért minden esetben két hitelesítő tanú aláírása szükséges hozzá. A lakást terhelő közös költség és egyéb rezsi elemek terhe általában a bérbevevőre hárulnak, azonban azokat a bérbeadónak kell teljesítenie. Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a bérbeadó a befizetett közös költség nyugtáit bemutatja a bérlőnek, aki annak ellenértékét a bérbeadónak utólagosan a bérleti díj fizetési ciklusával párhuzamosan megtéríti.